A HEP sztori

Ma verseket olvasgattam. Egyik kedvencem Petőfi, sok alkotását olvastam már, de ezt például még eddig nem.

Petőfi Sándor: F.L. Kisasszony emlékkönyvébe

Miért mondjam, hogy nem feledlek el?
Miért mondjam, hogy rólad e kebel,
Oh lyány, örökre megemlékezik?
Hitelt szavamnak szíved úgysem ad!...
Mert mi poéták hazudunk sokat,
S aztán ha szívből szólunk sem hiszik.

Művészvilág. Művészi látásmód. Sajátságos szelet minden kor társadalmában, s akkor igazán jó, amikor egyedi és reformer. Kegyesen hazudik vagy szívből igazat szól, mindegy, ha tetszik...

Egy költő vagy író művészi alkotásaiba csomagolva tálalja elénk gondolatait és a világot. Ha ez őszinte és hiteles, akkor mennyire képes megmozdítani az embereket, hogy aktívan figyeljék a gondolatokat és a világot?
Amikor Petőfi élt tudjuk, hogy milyen szinten mozdultak meg az emberek abban a bizonyos évben és környékén.

Most, amikor mi élünk, szintén vannak költők, írók, akik hatni szeretnének ránk. Véres forradalmat bizonyára nem akarnak, én sem, de a fejünkben attól még történhet forradalom... :)

Itt van pl. egy levélrészlet a Hitel című irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat tervezett "küldetéséről". Csoóri Sándor írta Pozsgay Imrének: 

Az utolsó harminc év megtanított bennünket fogalmazni, de ugyanakkor leszoktatott a folyamatos írásról. Ezt a görcsöt is föl kéne oldania egy ilyen lapnak. Hiszen ha nem folyamatos a gondolkodás, az ember nem ismerheti föl soha a legjobb alternatívát. Nem ismerheti föl, mert töredékes, homályos a viszonyítási alapja. Elvontnak tűnhet az okoskodásom előtted, de ha a mozgó, a kiszámíthatatlan történelemre gondolsz, azonnal megérted: bármilyen változásra kerül sor itt, Közép-Európában vagy a nagyvilágban, az események döntésre kényszerítenek bennünket is. Hiteles emberekre van ilyen pillanatokban szüksége egy népnek, akik hiteles alternatívákat tárnak föl, is a hitelesek közül egyet képviselnek. Gondolatnak is közérzetnek szilárdnak kell lennie ilyen alkalmakra. Egyebek közt erre is kitűnő öntőforma lehet egy eleven lap.

Hatások tehát érnek bennünket régen élt és kortárs művészek alkotásain keresztül is. Már csak az a kérdés, hogy hagyjuk-e kicsírázni őket a fejünkben...