Hosszú idő után úgy gondoltuk újra igénybe vesszük a MÁV szolgáltatásait. A gyerekek már nem túl törpék, én, mint egyszerű anyuka, simán boldogulok kettővel is a vonaton. De azért helyzetünket tovább könnyítendő úgy döntöttünk, hogy interneten veszünk jegyet, ha már létrehozták a jegyértékesítés ezen formáját. Ó igen, mennyit változott a világ a kis kemény kartonpapírból készült biléta óta. Bár utólag hozzáteszem, talán azzal jobban jártunk volna, mert garantáltan létezik 3 dimenzióban és nem kell bizonygatnom ezerrel, hogy a virtuális térben már fizettem érte...
Történt ugyanis, hogy az indulás napján (aug.18.du.) a Nyugati pályaudvaron a netes jegyek átvételére kihelyzett automaták egyike sem volt hajlandó jegyet adni. Paff, most mit kezdjünk a kódunkkal, meg a papírunkkal, jegyünk, amire a kalauz ráfirkálhatni, hogy jogosan ülünk a vonaton, valahogy sehogy sincs. A honlapon az az információ szerepelt, hogy ilyen esetben majd kitöltenek egy papírt nekünk és utólag ellenőrzik, hogy volt-e jegyünk. Nos nem gondoltam, hogy ezt a verziót rögtön az első alkalommal ki is próbálhatom. Ennyit az egyszerűsítésről, meg a kényelemről... De még egyszer mondom, nem valahol a világ végén voltunk, hanem a Nyugati pályaudvaron. Nos igen, végülis jelentéktelen hely, nem valószinű, hogy bárki is neten vásárolt jegyet akarna átvenni, szóval minek is törnék magukat az automaták szervízelésével.
Következő lépésként felhívtuk az automatán szereplő számot, hátha tudnak segíteni. Ez a segítség abból állt, hogy majd valóban kapunk egy papírt a kalauztól, amit majd el kell postáznunk a központi jegyirodába. Mi? Ez ugye vicc? Még nekünk kell intézkedni, meg plusszban fizetni... ez aztán a kimagasló szolgáltatás. Csak azt nem tudom mennyire fog örülni ennek a hírnek a szomszédos automatánál próbálkozó ázsiai lány, aki lehet, hogy külföldi és most nem jut jegyhez.
Ezek után mielőtt felszálltunk a vonatra megkérdeztük a kalauzt, hogy tud-e ilyen esetre valami praktikus megoldást. Szegény erősen ráncolta a homlokát, hogy ő maga sem tudja milyen papírt, meg hogyan kellene kitölteni, utána kell kérdeznie. Rendben, tegye. Valamikor fél úton érkezett meg, hogy végre megtudta mi a teendője és most kényelembe helyezi magát mellettünk, mert lesz mit írnia bőven. Közös erővel kitöltöttünk egy büntetőcetli félét amivel aztán majd zarándokolhatok a hivatalba, hogy ugyan már ne büntessenek meg, amiért jegyet merészeltem venni oda-vissza, helyjeggyel együtt. Tehát mondanom sem kell, hogy szép pénzösszegről beszélgetünk. Ja és ha közben meglesz a jegyem, ezzel akkor is mennem kell, mert ha nem, akkor lehet, hogy a kalauz is pórul jár. Szegény, gondolom mennyire örülhet a MÁV újfajta szolgáltatásainak.
Célállomásunk Debrecen volt. Ez a város is rendelkezik jegykiadó kioszkkal, gondoltam megpróbálkozom vele most azonnal. Hátha így a visszaút mégis egyszerűbb lesz. Nos ez az automata legalább szuperált és a 10 jegyű kód beütése után nemsokkal ki is köpte a jegyeket. Mindet, azt is, amire az előző órák vonatútja során lett volna szükségünk.
A visszaútra (aug.24.du) tehát már boldog jegytulajdonosként érkeztem a két gyerekkel. Belépünk a debreceni váróba és nem hittem a szememnek. Tényleg jól látom, hogy a mi IC-nkről szóló információ mellé biggyesztették azt a feliratot, hogy 60 percet késik??? Sajnos jól láttam.
Mint utólag kiderült, bombariadó volt a Keleti pályaudvaron, ezért nem jött időben a vonat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a helyjegyek árát nem térítik vissza, mert az ilyen esetek kivételt képeznek a 10 percen túli késés esetén visszafizetünk szabály alól.
Nos, ez lenne az abszolút pech? Vagy egyéb tényezőkön is el lehetne gondolkozni, ha már a hitelesember blogon írom ezt az egészet. Igaz itt nem egy emberről van szó, hanem egy cégről, aminek a szolgáltatásai majdnem az egész országot érintik. Persze ezt a céget is emberek vezetik, akiknek a motivációja és a döntési összefüggésben állnak más emberekkel, más cégekkel, más vezetéssel. Szóval hol is kellene kezdeni? Hogyan alakul ki a bizalom és a hitelesség nagy léptékekben? Az idegesen dohogó vagy éppen rezignáltan beletörődő emberek arcán ugyanis egyelőre nem azt láttam, hogy elhiszik, tehetnek valamit. Ez van, begyalul a rendszer... Vagy mégsem? Mégis kin múlik, hogy ezek a kényelmünket, biztonságunkat, érdekeinket, stb. szolgáló jobb, szebb, minőségibb életet kínáló szolgáltatások ne csak elméletben létezzenek, hanem a gyakorlatban is élvezhessük őket különösebb fennakadás nélkül?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.