A HEP sztori

Azt mondom : hiteles, erre te azt mondod… Mit is mondasz? Erre a kérdésre már jobbnál jobb válaszokat az ismerőseimtől. Viszont szinte mindenki hozzáfűzte azt is a válaszához, hogy nem biztos, hogy ez a pontos definíció, hiszen a hitelesség meglehetősen szubjektív fogalom. Szóval szubjektív… de mégis mi lenne az az objektív meghatározás, amiből kiindulva ki-ki a saját személyisége és életelvei alapján megfogalmazza, hogy számára ki a hiteles és mit jelent az, hogy hiteles.

Az objektív választ a Magyar Értelmező Kéziszótárban kerestem. A családi könyvespolcon találtam egy 1970-es évekből származó példányt. A benne található válasz a következő volt:

Ez szerintem egészen remekül hangzik.

Aztán hazaérve a saját könyvespolcunkról is leemeltem a Magyar Értelmező Kéziszótárt. Ez a könyv ilyen formátumban először 2000-ben jelent meg, kíváncsi voltam mennyiben kapok más választ 30 évvel idősebb kollegájához képest.

Fellapoztam a megfelelőnek ígérkező oldalt és a következőket találtam:

Ti is azt látjátok, amit én? Az a szó, hogy „hiteles”, nem is szerepel a könyvben.

Ezen azért egy kissé elgondolkodtam. 20.század vége kontra 21.század eleje. Véletlenül maradt ki az értelmező szótárból a hitelesség, vagy szándékosan, mert már nincs értelme?

És ha egy objektív tartalmat szolgáltató lexikonban nincs benne, akkor hol keressem?

Hová lett a hitelesség?

Napjainkban a hiteles ember az, akinek van 5 millió forint hitele, ahogy ezt az unokatestvérem mondta magáról?

Vagy a gondolkodásmódunk zegzugaiban még mindig él az a nézet, hogy a hiteles ember egy szavahihető, megbízható ember, aki belső vezérfonal szerint éli az életét a körülményektől függetlenül.

A modern Magyar Értelmező Kéziszótár tehát nem ad választ a hitelességre, ezért maradok az emberi válaszoknál, véleményeknél. A projekt amúgy is hiteles embereket keres, nem pedig hiteles szótárokat. Szóval nekünk embereknek kell meghatároznunk, a magunk szubjektív módján, hogy kit és milyen szempontok alapján tartunk hitelesnek a környezetünkben.

Azért kezdtem bele ebbe a projektbe, mert újfent motoszkál bennem egy érzés, ami nem hagy nyugodni és sodródni az árral. Pedig számtalan olyan időszak is van az életemben, amikor csak állok egy helyben és tompult tekintettel figyelem, ahogy zajlik körülöttem a város, az ország, a világ.

 Aztán egyszer csak azon veszem észre magam, hogy már rég nem állok egyhelyben, hiszen a színes masszaként hömpölygő forgatag elsodort magával. Balga módon gondolhatnám azt is, hogy jó ez nekem így, hiszen a maximálisan impulzusban gazdag környezet minden egyes vidáman csillogó és csilingelő eleme azt sugallja felém, hogy mindent megkapok, amire szükségem van. A lehetőségek határtalanok, a kívánságok valóra válnak, az álmok már nem csupán álmok….

 De akkor belül mégis miért érzem azt, hogy ez az egész csak egy hatalmas színjáték, amiben nekem is egyre több vonzónak titulált madzagot kínálnak, hagy legyek csak jól öltözött marionett báb. Ez nem is feltétlenül rossz. Akár még megfelelő is lehetne a számomra, ha nem lenne ott a lelkemben az a bizonyos érzés.

 Az, hogy nekem egy árnyalattal több kell ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. A lufi mindig kipukkad, amikor a bennem motoszkáló rugóval találkozik.

 Nekem fontos az, hogy igazi, velős tartalma legyen annak, ami körülöttem zajlik. Szeretném azt érezni, hogy megbízhatok nemcsak a barátaimban, hanem ez ismeretlenekben is. Értékelem, ha olyan szavak és tettek hangzanak el és történnek meg körülöttem, amitől nem érzem becsapva, leforrázva, lehetetlenné téve magam. Örülök, hogyha azt látom, hogy aki velem szemben áll, az az, aki. Akinek a csillogása nem csupán megkoreografált műsor, hanem a lelkéből árad.

Idealista lennék? Fájdalommentes, tökéletes világra vágyom? Nem.

Csak arra gondoltam, hogy amennyire lehetséges, én szeretném megválasztani, hogy milyen dolgok körül centralizálom az életemet. Az egyik ilyen pont a hitelesség. Elemezgetem, hogy mit jelent a fogalom elméletben és gyakorlatban, hogy én magam hiteles vagyok-e, kinek és miért.

Alapvetően a projekt is erre szerveződik. Kíváncsiak vagyunk, hogy ki hiteles ebben az országban, kinek és miért. Mit tudnak mondani és mutatni azok az emberek, akik már letettek valamilyen értéket az asztalra az életük folyamán.

A férjemmel és velem decemberben ismét ez történt, ám most az ötlet olyan zseniálisnak tűnt, hogy azonnal el is kezdtünk jegyzetelni, nehogy elvesszen. Aztán csak úgy áradtak a részletek a fejünkből, s ahogy fogytak a kilóméterek uticélunk felé, úgy kerültünk egyre közelebb saját új célunkhoz is.

Megszületett a fejünkben a Hiteles Ember Projekt. A motivációnk egyszerű volt, olyan embercsoportot szeretnénk látni magunk körül, akiknek nem mindegy, hogy az élete milyen tipusú jelzőkkel illethető. A kezdeményezésünk célja, hogy rátaláljunk azokra az emberekre, akiket hitelesnek tart a magyar társadalom. Hitelesnek tartja őket, mert olyan a személyük, mert pozitív a gondolkodásuk, mert példaértékű amit és ahogyan csinálnak, mert egyáltalán tenni akarnak valamit azért, hogy manipulált információk helyett valósat és tényleg értékeset kapjunk.

Kidolgoztunk egy rendszertervet az elgondolásunk megvalósítására, ami keretet ad majd az egész kezdeményezésnek. Reményeink szerint ez a weboldal a jövőben értékes, érdekes és meghatározó színfoltja lesz az internetes, valamint az offline társadalomnak is.