Azt mondom : hiteles, erre te azt mondod… Mit is mondasz? Erre a kérdésre már jobbnál jobb válaszokat az ismerőseimtől. Viszont szinte mindenki hozzáfűzte azt is a válaszához, hogy nem biztos, hogy ez a pontos definíció, hiszen a hitelesség meglehetősen szubjektív fogalom. Szóval szubjektív… de mégis mi lenne az az objektív meghatározás, amiből kiindulva ki-ki a saját személyisége és életelvei alapján megfogalmazza, hogy számára ki a hiteles és mit jelent az, hogy hiteles.
Az objektív választ a Magyar Értelmező Kéziszótárban kerestem. A családi könyvespolcon találtam egy 1970-es évekből származó példányt. A benne található válasz a következő volt:
Ez szerintem egészen remekül hangzik.
Aztán hazaérve a saját könyvespolcunkról is leemeltem a Magyar Értelmező Kéziszótárt. Ez a könyv ilyen formátumban először 2000-ben jelent meg, kíváncsi voltam mennyiben kapok más választ 30 évvel idősebb kollegájához képest.
Fellapoztam a megfelelőnek ígérkező oldalt és a következőket találtam:
Ti is azt látjátok, amit én? Az a szó, hogy „hiteles”, nem is szerepel a könyvben.
Ezen azért egy kissé elgondolkodtam. 20.század vége kontra 21.század eleje. Véletlenül maradt ki az értelmező szótárból a hitelesség, vagy szándékosan, mert már nincs értelme?
És ha egy objektív tartalmat szolgáltató lexikonban nincs benne, akkor hol keressem?
Hová lett a hitelesség?
Napjainkban a hiteles ember az, akinek van 5 millió forint hitele, ahogy ezt az unokatestvérem mondta magáról?
Vagy a gondolkodásmódunk zegzugaiban még mindig él az a nézet, hogy a hiteles ember egy szavahihető, megbízható ember, aki belső vezérfonal szerint éli az életét a körülményektől függetlenül.
A modern Magyar Értelmező Kéziszótár tehát nem ad választ a hitelességre, ezért maradok az emberi válaszoknál, véleményeknél. A projekt amúgy is hiteles embereket keres, nem pedig hiteles szótárokat. Szóval nekünk embereknek kell meghatároznunk, a magunk szubjektív módján, hogy kit és milyen szempontok alapján tartunk hitelesnek a környezetünkben.